Az események alapján a néző már előre számít valamely toposzra, de egészen más történik helyette.
A kifordítás mindig két fázisból áll. Először rá kell játszani a néző elvárásaira, hogy elhitessük vele, tudja mi fog következni. Ha ez megvan, a kapott helyzetet valami másra kell felhasználni. Más szavakkal, csak attól, hogy nem történik valami, ami az adott műfajban szokásos, még nem beszélhetünk kifordított toposzról.
Vegyük például azt az esetet, hogy a mesében megtámadja a várat egy sárkány. Ha a királylánynak nem esik baja, az nem kifordítás, hanem kihagyás. Ha viszont a királylány eltűnik a támadás után, de csak azért, mert elszökött otthonról, az már kifordítás.
A kifordítás csak az egyik módja a toposzok felhasználásának. Mielőtt ide írsz be egy példát, nézd át az előző linken, hogy más kategóriába nem illik-e jobban.
Ne feledd, hogy a toposzok csak eszközök. A kifordítás nem feltétlenül teszi a művet érdekesebbé vagy humorosabbá, mint ahogy az egyenes kijátszástól sem midig lesz unalmasabb vagy kiszámíthatóbb.
