Mercutio: Remélem beleÃr pár cicalányt is!
— Irregular Webcomic #768
Új Watson: Lekvár!
Régi Watson: Holmes, kérem....
Holmes: Úgy tűnik, Új Watson szereti a lekvárt. Nincs is ezzel semmi probléma.
— HarkAVagrant: A két Watson esete
A kitalált világ és a szereplők folyamatos torzulása és szétesése az eredeti filmadaptációján, a filmadaptációból készült tévéfilmen és az abból készült tévésorozaton és videójátékon keresztül egészen addig, mÃg végül már nem is ugyanaz az alkotógárda készÃt valami olyasmit, aminek kevés, vagy zéró köze van az eredetihez. A fénymásolat fénymásolatából készült fax fénymásolásának Ãrói megfelelője.
Minél távolabb kerülünk a fenti láncban az eredetitől, annál több új hatás tolja a sztorit valami, az eredetivel homlokegyenest ellenkező irányba. Ha jól kezelik, az Adaptációs Kopás minimálisra csökkenthető és akár minden egyes új bőr amit lehúznak a sztoriról, hű maradhat az eredetihez. Ha rosszul, a kedvenc regényedből készült tévésorozatban már csak a főszereplők nevéről ismered fel az eredeti sztorit, és ahogy megyünk még innen is lejjebb, a további származékok még ennyiben sem fognak rá hasonlÃtani.
A nyomtatott és egyéb médiumok közötti átirat során az Adaptációs Kopás gyakorlatilag elkerülhetetlen. A vizuális művek időtartama tipikusan eléggé korlátozott, és (jobb esetben) az alkotók hosszú álmatlan éjszakákat kell töltsenek azzal, hogy eldöntsék, mit vágjanak ki, és hogyan tömörÃtsék a maradékot úgy, hogy az még azért az eredeti felismerhető mása legyen. Igaz ugyan, hogy akár félórányi anyagot is be lehet mutatni néhány rövid vágóképben, a film sosem képes a részletek olyan széles skáláját felvonultatni, mint az eredeti Ãrott művek. Ahhoz pedig hogy felbőszÃtsünk egy seregnyi rajongót nem kell más, mint kivágni azt az egyetlen kis jelentéktelennek tűnő jelentet, ami valójában pedig számukra a sztori egyik legfontosabb része volt.
Részben a gyengén koordinált forgatókönyvÃró-csapatok, részben a költségek alacsonyan tartásának kényeszere részben a csatorna mindenbe belekotyogó vezetése és magának a médiumnak a korlátai miatt, a tévére különösen jellemző az egregiózus Adaptációs Kopás. Az egyik gyakori példa az egész sztori áthelyezése valahová Los Angeles környékére az Egyesült Ãllamok világ bármely másik tájáról a forgatás költségvetésének összehúzása végett - tekintet nélkül arra, hogy a környezet a sztoriban meghatározó szerepet játszik vagy sem.
Az Adaptációs Kopás másik példája, amikor a sztorit önkényesen úgy módosÃtják, hogy az jobban hasonlÃtson az aktuális sikersztorira (ami esetleg már maga is adaptáció), ami a Trendlovaglás egyik formája és amit gyakorta Sztoridaganatokkal súlyosbÃtanak. Ahogy azt többen megjegyezték, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény fő ütközete a kötetben pár bekezdés alatt le van tudva, mivel a fontosabb szereplők az alatt az idő alatt mással voltak elfoglalva, ugyanakkor a film hosszasan elidöz a csatatéren. ValószÃnűleg a Gyűrűk ura filmek akkori sikerét vették mintának. A nyugati animációs adaptációk tele vannak ilyenekkel és ehhez hasonlókkal (lásd alább).
Az Adaptációs Kopás továbbgyűrűzése a következőket okozhatja:
- EröszaktalanÃtás
- RipacsÃtás
- Kisiklatás
- Diznifikáció
- Adaptációs Gubanc
- Az Eredeti Beelözése
- Sztoridaganatok
- MÃtoszogatás
- Schrödinger Macskája
- LebutÃtott Verzió
- Minden Nézö Hülye
Az animék szintén gyakran mutatják az Adaptációs Kopás jeleit, mivel a legtöbb sorozat vagy valamilyen mangán, vagy videojátékon alapul - ezeknél pedig a cenzorok jellemzően kevésbé szőrösszÃvűek mint a tévésorozatoknál. Ilyen lehet például a sztoriban megjelenő randiszimulátor szexjeleneteinek rajongócsalivá butÃtása - ami valahol érthető. Egregiózusabb esetekben akár az is előfordulhat, hogy konkrét karakterek maradnak ki, vagy kerülnek be a sztoriba (az Excel♡Saga esetén mindkettőre volt példa), vagy a szereplők hajszÃnének megváltoztatása csak azért, hogy azok könnyebben megkülönböztethetőek legyenek.
Mintha ez még nem lenne elég, az Egyesült Ãllamokba importált animesorozatok rendszerint további veszteségeket szenvednek a csatornák áldásos tevékenységeinek köszönhetően. A szereplők eredeti japán nevének amerikaira változtatása, a párbeszédek átÃrása, cenzúrázása, egész cselekményszálak kivágása csak pár eszköz a tévécsatornák szerkesztőinek eszköztárában (konkrét példák ügyében ajánlott a Sailor Moon vagy Yu-Gi-Oh! szócikkek olvasgatása). Szerencsére manapság már kevéssé jellemző az animék amerikanizálása (Kivételt képez persze például a Beyblade vagy a Yu-Gi-Oh!, amelyek kevéssé burkolt fő célja mindenféle, kisgyerekeknek szánt játékszer reklámozása.)
Ritkán, de megesik,hogy az Adaptációs Kopás olyan műveket eredményez, amiknek ugyan vajmi kevés közük van az eredetihez, mégis tökjól megállnak a maguk lábán.(Lásd még: Az Elszabadult FordÃtó.) Valójában sok filmtörténeti klasszikus puszta Adaptációs Kopás végeredménye. A végeredmény azután már megváltoztathatatlan, ha mégis megpróbálják közelÃteni az eredetihez, az új verzió rajongói azért sÃrnak majd mert valaki jól szétcincálta a kedvenc történetüket, az eredeti mű rajongói meg azért mert a kapott valami még mindig nagyon távol lesz attól, amit ők annó megszerettek.
Mindez nem jelenti azt, hogy az adaptáció csak rosszabb lehet az eredetinél. Az adaptáció olykor saját jogán is sikeressé válhat, valamint az eszközölt változtatások is működhetnek, ha azok művészileg indokolhatóak.
Kapcsolódó toposzok
- Amerikanitisz
- Azok az Animált Adaptációk amik csak Animációs Gettósodáshoz vezetnek
- Kopipészt FordÃtás
- Hazai Verzió
- Macekálás
- Protolási Parák
- A Játékadaptációk Problémája
- Újragombolt Befejezés
- Videojátékfilm-müvészet
Az Adaptációs Kopás távoli rokoságot mutat a Folytatittisszel valamint a készÃtök hanyagságával.
Az Adaptációs Kopás a Legendás Toposzok közé tartozik